Melyik diplomával lehet a legjobban keresni? – teszi fel sok-sok oldal a kérdést, majd sorolja a különböző szakokat. Szegény “diák” pedig csak csodálkozik a végén, és azon háborog: “Hogy lehet, hogy én közgazdászként asszisztens vagyok, a szomszédom, aki “büfé” szakot végzett, vezető? Hiszen az én diplomám benne volt a listában!”

Bizony lehet. És tudod miért? Mert NEM A DIPLOMÁVAL LEHET SOKAT KERESNI! Az a rossz hírem, hogy diploma nem megy el dolgozni helyetted, nem rendelkezik megfelelő önismerettel, belső motivációval, elhivatottsággal és alázattal, nem tudja irányítani és motiválni a kollégákat, sőt egyáltalán nincsenek személyiségjegyei, márpedig ahhoz, hogy jól fizető állásod legyen, inkább a személyiséged szükséges – persze a meglévő diplomád mellé. A jó hír viszont az, hogy a személyiséged fejleszthető.

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy azzal, hogy végigülnek négy-öt évet az iskolapadban, robot módjára bemagolják a leadott anyagot, majd puskával vagy anélkül átmennek a vizsgákon, már alkalmassá is válnak arra, hogy zsíros állásuk, vezetői pozíciójuk legyen. Miközben ami a kezükben van, az csupán egy papír, ami bár igazolja, hogy elméletben (!) elsajátították a szükséges szakmai (!) kompetenciákat, a gyakorlatban nem sok mindenre jogosítja fel őket, főleg nem egy vezetői pozícióra.

Nem véletlen, hogy a komoly cégeknél akkor is szükség van a ranglétra végigjárására, ha egyébként az új kolléga végzettsége már eleve egy magasabb pozíció szakmai ismeretanyagának birtoklását bizonyítja. A szakmai ismeretanyag ugyanis pusztán arra elég, hogy az illető értse a folyamatokat, rendelkezzen megfelelő módszerekkel a feladatok elvégzéséhez, ismerje az adott szakterülethez kapcsolódó információk körét, azaz tudja azt, hogy MIT kell csinálnia. Ami viszont kezdőként még általában hiányos, az a HOGYAN.

Természetesen ha valaki olyan munkakörre pályázik, amelyben nem feladata az, hogy embereket vezessen, motiváljon, ügyfeleket kezeljen, ügyfelekkel vagy üzleti partnerekkel tárgyaljon, azaz munkájának nem alapvető része az emberek kezelése, támogatása, segítése vagy irányítása, akkor akár az iskolapadból felállva rögtön lehet szakértő is, de a vezetői pozíciók nem ilyenek.

Hiába van három diplomád, amiből kettőt a legrangosabb hazai egyetemeken szereztél, egyet pedig az amerikai ösztöndíjad alatt, és hiába beszélsz két nyelvet felsőfokon, ha a személyiséged még nem alkalmas arra, hogy vezető legyél, ha még nem dolgoztál magadon eleget, azaz nem rendelkezel a megfelelő vezetői kompetenciákkal, akkor nem téged foglak választani. Ahogy akkor sem, ha kiderül – és hidd el, kiderül -, hogy a vezetői székben csak a fényes karriert, a hatalmat, az irányítás lehetőségét látod. Hogyan “adhatnék a kezedbe” emberi életeket, ha csupán a saját boldogulásod eszközét látod bennük?

Az állásinterjúkon gyakran megkérdezem a mindenáron vezetői pozícióra törekvőket, hogy mit is jelent számukra vezetőnek lenni. Sajnos a nagyon sokszor a hatalom, az irányítás, a pénz, a siker, a befolyás és a szabadság hangzik el, még ha nem is ilyen direkt formában, de több esetben találkoztam már a parancsolás szóval is, és bizony nem csak alsó- vagy középszintű vezetői pozíciókra pályázóknál.

Vezetőnek lenni azonban nem hatalom, irányítás, pénz, siker és befolyás, hanem alázat, pszichológiai érzék, önismeret, tudás, erőfeszítés, folyamatos fejlődés és élethosszig tartó tanulási folyamat. A vezetői pozícióra meg kell érni, mégpedig nem korban, hanem személyiségben. Vezetővé válni egy fejlődési folyamat egyik mérföldköve. Nem a kezdő lépés.

Tehát igen, lehet, hogy a nyertes pályázónak csupán egy diplomája van, az is “csak” főiskolai, és nem is híres intézményből való, sőt még csak nem is szakirányú, nyelvből is csak egyet beszél, alig tárgyalási szinten, de remek ember, karizmatikus és mégis alázatos vezető, aki nemcsak irányítani tud, hanem képes kezelni a nehéz helyzeteket is, aki már nem önmagát helyezi a középpontba, hanem azokat az embereket, akikért felelősséggel tartozik.

Ő ugyanis már rájött, hogy az oly divatos life long learning kifejezés mögött nem egy egyszerű papírhalmozás, hanem valós és folyamatos fejlődés rejlik.

Félreértés ne essék! Minél több és minél többféle felsőfokú végzettséggel rendelkezel, annál többet érhetsz a munkaerőpiacon. De csak akkor, ha az elméd pallérozása mellett azokra a soft skillekre is fordítasz időt és energiát, amelyek a személyiséged egy részét alkotják. Azt a részét, ami egy vezetői kiválasztásnál döntő fontosságú. A ranglétra pedig éppen azért van, hogy miközben fejlődsz, gyakorolhasd is. Minél jobb vagy, annál feljebb léphetsz, ám ne feledd, minden egyes lépcsőfokkal növekszik a felelősséged is. Másokért.

Share on Facebook
Facebook

Ha tetszett...