“Minden úgy van jól, ahogy van” – Ugye milyen sokszor olvastad, hallottad már ezt az erősen spirituálisnak tűnő, a mindennapi életben mára azonban leginkább önfelmentő frázist? Esetleg te is mondogatod magadnak, vagy akár másoknak, amikor a helyzet reménytelenül áll, és te nem lépsz? Nos, közhely vagy sem? Érdemes betartani vagy nem?

Kezdjük az elfogadásnál!

Igen, vannak dolgok, amiket el kell fogadnunk, mert ha meggebedünk sem tudjuk őket megváltoztatni  A Nap keleten kel, egy nap 24 órából áll, néha esik az eső vagy a hó, te pedig olyan magas vagy, amilyen, sőt, a múlt is végérvényesen elmúlt. Fölösleges küzdeni, amikor nem vagy, nem lehetsz hatással valaminek az alakulására.

De mi a helyzet az életeddel? 

Szerettél, szerettek, elhagytak, elhagytál, bevállaltad, felmondtál, hazudtál, igazat mondtál, voltál boldog és fájt már nagyon, léptél bátran és féltél pokolian, volt sikered, kudarcod, adtad fel és kezdted újra. Ha elmúltál már 25, ez valószínűleg mind megtörtént veled, és ha most ezt a cikket olvasod, az is valószínű, hogy túlélted. A kérdés nem az, hogy mi történik veled, hanem, hogy eközben

TE JELEN VAGY AZ ÉLETEDBEN?

Azaz minden csak megtörténik veled, és te nézed tétlenül, hiszen minden úgy van jól, ahogy van, vagy aktívan teszel azért, hogy az életed úgy alakuljon, ahogy az neked a legjobb? Tudod, van ez a fránya szabad akarat, amivel bármit ki lehet lendíteni a nyugvópontról. És vannak a félelmek, amelyekkel viszont remek falakat lehet építeni a lehetőségek és magad közé, hogy aztán ott állj előtte, és ne lásd, mi van a túloldalon. Mindent meg lehet tanulni. A bátorságot és a félelmet is. Mindenhez hozzá lehet szokni, a kockázatokhoz is, és mindenbe bele lehet lustulni, az életbe is.

Van egy másik közhely is: Ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik egy másik.

Igen ám, de ha te csak állsz ott a nyíló és záródó ajtók előtt ahelyett, hogy bátran belépnél azon, amelyik épp nyitva van, akkor csupán csiki-csuki játékot játszol, de nem élsz.

– Én csak arra voltam kíváncsi, hogy nyitott vagy-e.
– Nyitott vagyok, de neked kell belépned rajtam. 
– Ó, de hát minden úgy van jól, ahogy van, mert máshogy nincs. 

Biztos, hogy nem lehet máshogy? Hogyan lehetsz erről meggyőződve, ha nem lépsz be az ajtón? Ja, hogy előbb-utóbb úgyis bezárul? A kérdés az, hogy előtted vagy utánad. És vajon mit találnál mögötte? Sosem tudod meg, ha nem lépsz. S ha már a spiritualitásnál tartunk, azt azért jobb, ha tudod, hogy az élet (Univerzum, Isten, nevezd, ahogy akarod) nem nagyon állít eléd olyan akadályokat, amelyeket egészen biztosan nem tudsz átugrani. Ez a bizonyos teremtő erő ugyanis nem egy kis gonosz troll, aki a te szenvedéseden röhög kis esti vígjátékként. Az áthághatatlan akadályokat te magad teremted. A félelmeidből és a lustaságodból. Persze te ezt biztonságnak nevezed.

Tedd fel magadnak a kérdést: Mi a legrosszabb, ami történhet? Éltem már túl hasonlót? Mitől is félek pontosan? Mit veszítek, ha nem lépek? És vajon mit nyerhetek, ha mégis lépek?

Minden úgy van jól, ahogy van 1.

Ez azt jelenti, hogy tökéletesen elégedett vagy a múltaddal, sikeresnek, boldognak, testi-lelki-szellemi szinten gazdagnak, életerősnek, motiváltnak, helyét megtalált embernek érzed magad a jelenben, és bizakodva, pozitív várakozással tekintesz a jövőd felé. Igen. Ha ez így van, akkor minden úgy van jól, ahogy van.

Minden úgy van jól, ahogy van 2.

Valójában ez a kis életvezetési tanács nagyon is helyes. Eredeti értelmében ugyanis arról szól, hogy tudj örülni a jónak, és legyél képes elfogadni a kudarcokat, majd tanulni belőlük. Azaz maradj aktív, cselekvőképes és előremutató az életedben. Ne keseregj azon, ha valami nem sikerült, ne a negatív érzéseket tápláld, mert azok nem visznek előre. Vannak ajtók, amelyek bezárulnak, meg kell tanulnod elfogadni ezt, de fogalmazhatnék akár úgy is, hogy amikor egy ajtó bezárult, akkor annak úgy kellett lennie. Lecövekelhetsz előtte és mondogathatod, hogy te ezt nem bírod elviselni, aztán nyugtathatod magad álspirituális módon azzal, hogy #mindenúgyjóahogyvan #mertmáshogynincs #csakazvanamivan, de ez még mindig csak annyit jelent, hogy ott álldogálsz egy ajtó előtt, miközben az életed elszáguld melletted.

De megteheted azt is, hogy miután bezárult, elgondolkodsz az okokon, értelmezed azokat, megkeresed a saját felelősséged, tanulsz az esetből, és siránkozás vagy frázisok puffogtatása helyett (szomorú azért lehetsz, az természetes) tovább lépsz, hogy a következő ajtón majd bátran beléphess. S ha esetleg újra kudarccal szembesülsz, majd abból is tanulsz. A kudarc, a fájdalom azért van, hogy valamire megtanítson, nem azért, mert az Univerzum imádja, ha céltalanul szenvedünk. Minden történésnek célja van, minden, ami velünk történik egy lecke. Tehát úgy van jól, ahogy van, amennyiben megértjük a leckét, és megoldjuk a feladatot, hogy megkaphassuk a következőt. Az életünk folyamatos tanulás, és bizony, a spirituális gondolkodás legfőbb pontja is a fejlődés. Nem a várakozás, nem a tétlenség, nem az önfelmentés, hanem a tudatos, felelősséget vállaló haladás. Ha ezt képes vagy megérteni, akkor szia, megérkeztél végre az életedbe, ahol minden, ami elmúlt, úgy van jól, ahogy van, és mindenben, ami vár még rád, kőkeményen benne van a sors mellett a te kezed is.

Ami holnap történik veled, azt ma teremtetted meg…

Share on Facebook
Facebook

Ha tetszett...