Jó HR, jobb hírnév

Minden cégvezető tudja, hogy a cég imázsának javítása és megtartása érdekében kiemelkedő fontosságú az ügyfelekkel, partnerekkel, viszonteladókkal és beszállítókkal történő kommunikáció minősége. Arra azonban még mindig kevesen gondolnak, hogy a cég legjobb hírvivője maga a munkavállaló. Az a munkavállaló, aki a családi és baráti, ismeretségi körében egészen biztosan véleményezi a céget, elmeséli, hogy valójában milyen is ott dolgozni, s teszi mindezt akkor is, amikor még alkalmazásban áll, de akkor is, amikor esetleg már nem. Ami viszont első hallásra talán meglepő, hogy nemcsak a vállalat munkavállalói nyilváníthatnak véleményt, hanem azok is, akik soha nem dolgoztak ott. Azok a pályázók, akik részt vettek a cég kiválasztási folyamatában, de végül a HR döntése alapján nem nyerték el a vágyott pozíciót.

HR

Egy hagyományos kiválasztási folyamat során a pályázó első céginformációit maga az álláshirdetés adja. Helyes, hibáktól és közhelyes sablonoktól mentes megfogalmazása nemcsak a pályázó érdeklődését kelti fel, ez lesz az első benyomás eszköze is. Az önéletrajz elküldése után érkező – vagy sajnos sok esetben nem érkező – visszaigazolás, tájékoztatás szintén nagyon fontos lépcsőfok a jelentkező érdeklődésének, az állás elnyerése iránti motivációjának növeléséhez vagy csökkentéséhez. Ezután pedig a legfontosabb véleményformáló pillanatok következnek, maga az állásinterjú. Ahogyan a HR-es felhívja a pályázót, ahogyan fogadja a cégnél, és ahogyan vezeti az interjút, majd az esetleges elutasítás közlése mind a legfontosabb információt közli: hogyan bánik a cég a munkavállalóival, milyen értéket képvisel náluk az emberi tényező. Nem nehéz párhuzamot vonni a munkavállalókról és az ügyfelekről történő gondolkodás között, amennyiben a bánásmód, a kommunikációs stílus, az emberi oldal perspektívájából szemlélődünk.

Még mindig sok cégnél alkalmaznak indokolatlan, rosszul vezetett stresszinterjút, rendszeres a hiányos tájékoztatás, a valós eredményeket felmutatni nem tudó, adott esetben félrevezető, a pályázóról téves információkat adó interjútechnikák alkalmazása, illetve a HR-es munkatárs kommunikációs stílusa és hozzáállása is sokszor erősen kifogásolható. Ez fakadhat akár a felkészületlenségből, szakmai bizonytalanságból, ám az is gyakori, hogy a HR-es nem viszonyul kellő alázattal a munkájához, és munkájának legfőbb eleméhez és értékéhez, az emberhez. Fontos, hogy a HR-es tisztában legyen azzal, hogy bár közvetett módon emberi sorsokról dönthet, pozíciója nem egy fölérendelt szerep, munkája nem lehet az ego harca, sőt éppen a döntéseinek súlya miatt ő az az ember a vállalatnál, akitől a leginkább elvárható a professzionális szakmai tudás mellett a pszichológiai ismeretekkel alátámasztott, a humán erőforrásra maximálisan odafigyelő és annak fejlődését támogató, alázatos munkavégzés. Mindehhez nélkülözhetetlen, hogy a HR-es kellő érettséggel, stabil személyiséggel, megbízható ön- és emberismerettel, és az élethosszig tartó tanulás belső motivációjával rendelkezzen.

Fontos tehát felismernünk, hogy a vállalat HR munkatársa bizonyos szempontból a cég arcának tekinthető, ezért felkészültsége és szaktudása mellett éppen olyan fontos az ő kompetenciáinak folyamatos fejlesztése is, mint ahogy a munkavállalók esetén is. Nem csupán a hatékonyságot, de a vállalat jó hírnevét is öregbíthetjük ezáltal.

Ha tetszett, oszd meg!
Loading Facebook Comments ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.